wolfgang-welsch.com

     

Wolfgang Welsch

"Mint a menekülni vágyók segítője én voltam az állam 1-es számú ellensége a Stasi halálra ítéltjeinek listáján"

Piper kiadó München, 2009, 10-ik kiadás

 

Áttekintés

 

A szerző

Wolfgang Welsch, aki 1944 –ben született, az érettségi után egy kelet-berlini színművészeti iskolán végzi tanulmányait. Wolf Biermannal együtt a „berlini munkás- és egyetemista színházban“ (bat) dolgozik. Sarah Kirsch költőnővel való kapcsolatai által inspirálva saját, leginkább a társadalmi rendszert kritizáló lírát kezd írni és nyilvános felolvasásokat tart. Emiatt konfliktusba kerül az NDK kulturális bürokráciájával. Azzal, hogy kipellengérezi azokat a módszereket, amelyeket a rendszer a másképpen gondolkozókkal kapcsolatban gyakorol és röplapokat terjeszt, ellenállást tanúsít azokkal szemben, akik alkalmazkodnak a rendszerhez. A színművészeti iskolán letett vizsgája után az NDK televíziónál (DFF) alkalmazták, és a Deutsche Filmagentur –nál (DEFA) színészkedett.

A Nyugatra történő menekülése során még abban az évben letartóztatják. A Stasi vizsgálati fogságában bántalmazzák, kínozzák és egy álkívégzésnek vetik alá Mindez tartósan traumatizálta. Elítelése után majdnem hét évig ül Bautzen és Brandenburg hírhedt börtöneiben.

Willy Brandt egykori nyugatnémet kancellár közvetítésével és az Amnesty International segítségével 1971-ben a nyugatnémet kormány pénzfizetés útján eléri, hogy szabadra vásárolják és Nyugatnémetországba települhet. Rövid lábadozás után különböző német színpadokon szerződtetik színészként. De a súlyos traumái miatt többé ezt a foglalkozást nem tudja többé űzni. 1972-ben mint doktorjelölt Dr. Helge Pross professzornál szociológia,, filozófia és politikatudomány szakon kezdi meg egyetemi tanulmányait. 1977 –ben Angliában doktorál és a Dr.phil tudományos fokozatot nyeri el.(Ph.D.) Disszertációja az Állambiztonsági minisztérium (MfS) munkájáról szól. Több művet publikál az MfS elnyomó - és kínzórendszeréről, egy memorandumot fogalmaz meg az NDK –nak az Egyesült Nemzetekbe való belépése ellen (1973), amely kusza utakon elérte a világszervezet plénumát Ez, ahogyan az SED-állam (Német Szocialista Egységpárt) ellen koncentrált módon küzdött, képezte ellenállása egy részét. Erre fel az MfS megnyitja a „Skorpion“ szó alatt számontartott központi operatív eljárási folyamatát.(ZVO) A 70-es és 80 –as években ő az egyike a menekülni akarók csendben, de hatékonyan működő segítőinek, „magas veszélypotenciállal az NDK számára“ (Stasi-akták) Több, mint 20 IM (a Stasi nem hivatalos munkatársai) figyeli. A Stasi 1979-ben, 1980-ban és 81-ben Németországban, Angliában és Izraelben több ízben merényletet követ el ellene, amelyeket részben csak súlyos sérülésekkel él túl.

A berlini fal ledőlése és az NDK megszűnése után halálos fenyegetések érik utól, mert feljelentést tett, összesen háromszor, gyilkosai és azok megbízói ellen. Az igazságügyi szervezetek nem hisznek neki és nem védik meg. Ezek után Középamerikába megy exilbe. 1994 –ben a tetteseket elfogják és elítélik. A főfelelős, Heinz Fiedler, az MfS vezérőrnagya felakasztja magát a cellájában. Wolfgang Welsch visszatér Németországba. Elkezdi írni az „Én voltam az állam 1-es számú ellensége“ című könyvét.

Wolfgang Welsch a Német Írók Védőszövetségének (FDA) tagja és a Kelet-nyugati Problémák tanulmányi Központjának elnökségi tagja. A szerző és publicista jelenleg Sinsheimban/Badenben él.

 

A könyv

I. rész

Az SED diktatúra feldolgozásának része ez a könyv, amelyben Wolfgang Welsch az NDK társadalmi rendszere ellen kifejtett drámai ellenállásáról mesél a két részre osztott Németországban. 1961- ben megéli a fal megépítését Kelet – Berlinben, egy esemény, ami formálta, ami a perfid konzekvenciájával taszította, amelynek embertelensége és a tervezett végnélkülisége politikai szempontból alakította, életét meghatározta és a rendszer ellen kifejtett ellenállását váltotta ki. Fiatal férfiként ezt az ellenállást költeményekben verbalizálja, amelyeket nyilvánosan felovas és amelyek konfliktusokat váltanak ki. A kelet-berlini Humboldt egyetemen röplapokat terjeszt, amelyekkel arra szólítja fel az embereket, hogy szegüljenek szembe a kommunista társadalmi rendszerrel és ezáltal gyengítsék a diktatúrát; egy dokumentációs film forgatókönyvét írja meg. Végül úgy dönt, hogy nem akar többé ebben az elveszett országban élni. El akar menekülni, de a két német állam közötti határnál menekülése meghiúsul és letartóztatják. Az Állambiztonsági minisztérium celláiban lelkileg és testileg kínozzák. Ez nem tudja megtörni az akaratát, a marxismus-leninizmus ellen érzett ellenszenvét és annak elutasítását. Az NDK bírósága felségsértésért egy majdnem 10 éves börtönbüntetésre ítéli. Bautzen és Brandenburg hírhedt börtöneiben „politikai fogolyként“ letöltött fogsága alatt eléri azt a határt, amit még éppen elbír viselni. Az újból elszenvedett kínzások, éhezések és a megsemmísítést célul kitűző fogságok megerősítik akaratát abban, hogy továbbra is aktívan szembeszegüljön. Wolfgang Welsch, aki mint kényszermunkás extrém nehéz feltételek között dolgozik, szabotálja a katonailag fontos exportáruk gyártását. Szabotálásra halálbüntetés jár.

De szerencséje van. Az állambiztonsági minisztérium egy külön – bevetési csoportjával végrehajtott próbálkozásai, hogy a szabotőrök nyomára jusson, sikertelenül végződnek. Ezalatt az idő alatt tárgyalásokat folytatnak azzal kapcsolatban, hogy a politikai foglyokat szabadra vásárlásorlják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba települhessenek. A politikai foglyok egyike Wolfgang Welsch. Egy az éj leple alatt véghezvitt akció során a nyugatnémet kormánynak az NDK állambiztonsági minisztériumával folytatott tárgyalásait követően 1972 –ben szabad lesz és áttelepül Nyugatnémetországba.

 

II. rész

Az NDK kormányának busszán történő drámai határátlépése után egy rövid lábadozási idő következik. Ezt követően először Hannoverben telepszik le, ahol több ízben színészként szerződtetik. A megtorló fogságban elszenvedett leki sérülései miatt nem tud többé játszani. A giesseni Justus-Liebig egyetemen megkezdi szociológiai, filozófiai és politikai tanulmányait. Egyidejűleg megszervezi az NDK-ból  menekülők segítőszervezetéhez történő csatlakozását. A fogság idejéből származó egyik barátjával kivisz egy professzort az NDK-ból az NSZK-ba. Ezt az akciót a Német Szövetségi Köztársaságban tervezik meg és Aténből, Görögországból hajtják végre. Wolfgang Welsch kurírként Szófiába repül, ott átad egy preparált nyugatnémet útlevelet a megfelelő utasításokkal egyetemben és Bukaresten keresztül visszarepül Aténbe. A menekülés sikerrel jár. David és Goliat küzdelme. Dávid Góliát ellen.

1973-ban az NDK a Német Szövetségi Köztársasággal egyidejűleg be akar lépni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. (ENSZ) Wolfgang Welsch egy lángoló memorandumot fogalmaz meg az NDK belépése ellen. A Német Szövetségi Köztársaság országgyűlési delegációjának egyik tagján keresztül ez a dokomentum eljut New Yorkba, ahol lefordítják angolra és a plénumban az NDK képviselőinek asztalára is eljut. Az SED vezetőinek szorgalmazására az Állambiztonsági minisztérium azután megnyitja ellene támadási operációit abból a célból, hogy tönkretegye és végül megölje.

Időközben Wolfgang Welsch az egész keleti tömbön keresztül merészebbnél merészebb menekülési akciókat tervez, szervez és irányít. Ennél a diplomaták járműveit, személyautókat és lakókocsikat is alkalmazzák ugyanúgy, mint Keletről Nyugatra induló menetrend szerinti repülőgépeket. Kelet-Berlinből Szófián, Bukaresten és Belgrádon keresztül Bécsbe vagy Majna-Franfurtba. lószállítókkal számos menekülőt Budapesten és Nagykanizsán keresztül Jugoszláviába csempész és onnan tovább Ausztriába és Nyugatnémetországba. Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe a legbiztonságosabban a diplomaták járműveiben lehet menekülni. Az amerikai CIA elismerően nyilatkozik róla (Aténben). Az NDK külpolitikai „horizont“ című lapjában egy gyűlölettel teli újságcikket írnak róla, (“Semmi sánszot az emberkereskedőknek“), mire fel ő egy telexet küld az Állambiztonsági minisztériumba, amelyben nem a „sánszairól“, hanem a sikereiről és azok megindoklásáról tudósít. Erich Mielke, az Állambiztonsági minisztérium minisztere tajtékzik a dühtől. Egy menekülési akció alkalmával akkori feleségét Bulgáriában/Szófiában letartóztatják, aki elárulja őt, szervezétek struktúráit és terveit, kiszolgáltatja minden ismerőse nevét. Wolfgang Welsch semmit sem sejt az árulásról, egy látványos akcióval kiszabadítja feleségét a bolgár titkos szolgálat csapdájából, mely akcióban az USA követsége ugyanúgy közreműködik, mint a német külügyminiszter.

 

III. rész

Az állambiztonsági minisztériumnál már évek óta van egy „feldolgozási menet“, amelyekben Welsch „kriminális embercsempészszövetségei“ (KMHB) ellen a legkülönbözőfélébb „harci intézkedéseket“ taglalják. 1978 –ban a „ZOV Skorpion“ („Skorpió központi operatív eljárási folyamat) vezetője, Heinz Fiedler vezérőrnagy parancsot ad a „KMHB Welsch“ megöletésére. Az Állambiztonsági minisztérium minisztere Mielke és a ZK (Központi Bizottság) ezt egyetértéssel veszik tudomásul. A Stasi gyilkológépezete megindul. Egy agenset uszítanak rá. Megbízása: gyilkosság!

Az agens, akinek a fedőneve „Alfons“, az Állambiztonsági minisztérium robbantóanyagát helyezi el Welsch autójának műszerfala alá. Ez az autópályán felrobban. Wolfgang Welsch csak könnyen sérül meg. Egy évvel később az IM (a Stasi nem hivatalos munkatársa) Londonba csalja. Ott egy mesterlövész vár rá. Hajszálon múlik, hogy eltéveszti a célját. Welschnek minderről fogalma sincs. 1981 –ben Showdownra (drámai végső küzdelem) kerül sor. Időközben Wolfgang Welsch baráti viszonyba kerül az agenssel, aki őt Izralebe csalja. Oda a Stasi támogatásul az Állambiztonsági minisztérium külügyi osztályának (HVA) egy további főállásban működő agensnőjét állítja. Ott a súlyosan mérgező nehézfémmel Thaliummal mérgezik meg.

Ezt Wolfgang Welsch csoda módján túléli és elkezdi a merénylőket és azok megbízóit felkutatni, akik Angliába, Görögországba és Argentíniába vezetik. De eredménytelenül.

A berlini fal ledőlése után a „Gauck-hatóságnál“ átböngészi a Stasi aktákat, hogy utalásokat találjon a merénylőkre és azok megbízóira vonatkozóan. Friedrich Wilhelm Schlomann egyik könyvében a keleti titkos szolgálatok munkamódszerének leírása alapján az Állambiztonsági minisztérium nyomára jut. Az aprólékosan összegyűjtött bizonyítékok és indiciumok ellenére senki nem akar neki hinni. Három ismeretlen tettes elleni feljelentése zátonyra fut. Sőt egy hamburgi magazin feltételezéseit tévesnek tartja. Egy hamburgi folyóirat a Barschel – ügy által tudomást szerez az Állambiztonsági minisztérium gyilkossági terveiről és hisz neki.

A nyomozási csoporthoz egy bizonyos idő után a Berlin ügyészség külön-nyomozási osztálya (ZERV) is csatlakozik. Ők gyanúját meg tudják erősíteni. A merénylőket és az Állambiztonsági minisztérium háttérben álló megbízóit kifürkészik és letartóztatják. Fiedler vezérőrnagy, a „ Skorpió központi operáció“ vezetője a berlini börtöncellájában felakasztja magát. Egy nemzetközileg nagy feltűnést keltő per folyamán a merénylő beismeri a gyilkossági összeesküvést és egy hosszú éves börtönbüntetésre ítélik. 2001 –ben Welsch kiadja a „Mint a menekülni vágyók segítője én voltam az állam 1-es számú ellensége a Stasi halálra ítéltjeinek listáján“ című önéletrajzát. Ebben a könyvben meggyőzően írja le az NDK SED (Németország Szocialista Egységpártja) diktatúrája alatti áldozatokat, terrort és a vele szembeni ellenállást.

„Tulajdonképpen csak olyan könyveket kellene olvasni, amelyek harapnak és szúrnak. Ha az a könyv, amelyet olvasunk, nem ébreszt fel bennünket úgy, mintha valaki egy ököllel csapna a koponyánkra, akkor azt a könyvet  minek olvassuk“, kérdezte egyszer Franz Kafka. Ezt a kérdést többször fel kellene tennünk magunknak„Én voltam az állam 1-es számú ellensége“ egy ilyen könyv.

 

Mint hardcover az Eichborn könyvkiadónál a Majna melletti Frankfurtban jelent meg, zsebkönyvként a Piper kiadónál Münchenben, 2004 – ben Zürichben „A skorpió szúrása“ cím alatt az ugyanaz a című TV – játékfilmhez, amelyet először 2005. április 13-án sugároztak a német tévében. A könyv eredeti címe alatt „Én voltam az állam 1-es számú ellensége“ 2009 –ben Münchenben a Piper kiadónál a 10-ik kiadásban mint zsebkönyv kapható meg.

© 2009 by Wolfgang Welsch

Translated by Annamária Tallián de Vizeky, Düsseldorf

NOTE! This site uses cookies and similar technologies.

If you not change browser settings, you agree to it. Learn more

I understand